In English

Villő néptánccsoport
Nívódíjas martonvásári néptáncegyüttes

     » Címlap » Táncok » Vezetők               Mind le Mind fel

ÍGY KELL JÁRNI

Kalotaszegi táncok (szapora és legényes)

Kalotaszegi először A lassú és sebes csárdást Kalotaszegen viszonylag egységesen a magyarországihoz hasonló tempóban járják. A "szapora"-ként emlegetett gyors tétel vegyes eredetű dallamaira főként a nyolcütemes periódusok jellemzőek.
A kalotaszegi Alszeg és Felszeg csárdásai formailag egyszerűbbek, kevésbé díszítettek, mint a Nádas mentén táncolt változatok. Az egyik legszembetűnőbb különbség, hogy az Alszeg és Felszeg falvaiban a csárdást kivétel nélkül lenthangsúlyosan járják, míg a Nádas mente falvaira a fenthangsúly jellemző. Azonban a Nádas menti csárdások formagazdagsága is eltérő: Inaktelkén, Magyarvistán, Magyarlónán szegényesebb, Mérán, Bogártelkén, Tordaszentlászlón gazdagabb motívumkészlettel táncolják.
A két tétel között azonos motívumokat alkalmaznak: a kétlépéses csárdást, a sima fenthangsúlyos forgást, a félfordulós kopogókat, a nő kar alatti kiforgatását és néha emelve ugratását. A férfi figurázás közben a legényes egyszerűbb, főként csapásoló motívumait járja, mialatt a leány sarkon forog, vagy - hosszabb figurázás esetén - félrehúzódva várakozik. Gyakran előfordul, hogy a férfiak összeállva egymáshoz igazodva figuráznak. (forrás:sulinet.hu)

Felső-Maros menti táncok (verbunk, forgatós és gyors csárdás)

A tánc formakészletére az új stílusú csárdás és a régi korcsos is hatást gyakorol. A kétlépéses csárdást a zárt forgást egy-egy párelengedő kiforgatása díszíti. Felső-Maros mentén a lassú csárdásban falvanként, nemzedékenként bizonyos eltérés figyelhető meg a fent- és lenthangsúly tekintetében.
A ciklus leggyorsabb tempójú friss csárdása, a "cigánycsárdás" a táncciklus utolsó vagy utolsó előtti helyét kapta, előadása közben gyakran felemelt kéztartással figuráztak. Az egylépéses csárdás és a páros forgás mellett kopogó, bokázó, cifra, légbokázó motívumok színesítik a táncot.) (forrás:sulinet.hu)

Szilágysági táncok (lánytánc, verbunk, csárdás, figurás gyorscsárdás)

A néptánckutatás a Szilágyságot a Felső-Tisza-vidék részeként tartja számon. Azonban ismerve a jellegzetesebb szilágysági táncokat, a másság rögtön szembetűnő, így a néptánc szempontjából jogosan tarthatjuk önálló tájegységnek.
Szilágysági előszörA régi táncéletben szigorú sorrendben következtek a táncok, a lassútól a leggyorsabbig. Jellegzetes szilágysági táncrendről nem beszélhetünk, így a magyar néptáncra jellemző általánosan ismert sorrendet tekinthetjük elterjedtnek. Táncmulatságok alkalmával a zenekarok az elején csárdást, azaz lassút húznak, ezeknek többnyire bemelegítő jellegük van. Később fokozatosan gyorsítják a ritmust a friss csárdásig, melynek több megnevezése is ismeretes, így: gyors egyes, ropogós vagy ugrálós. Egy-két kivételtől eltekintve a gyakorlatból mára már eltűntek a férfi szólótáncok, melyeket eredetileg kizárólag hangszeres dallamokra táncoltak. E táncokat Szilágyságban verbunknak, figurázónak, lábalónak vagy zsibainak nevezik, mára azonban kihalófélben vannak. Motívumai szerencsére többnyire beépültek a friss csárdásba és így figurázó néven ismertek. Ilyenkor a férfiak „kieresztik" párjaikat, de ottmaradva mellettük, bemutatják az egyénenként ismert figurákat. Eközben az asszonyok helybeaprózó léptekkel követik párjaik szólózását s végül újra összefogóznak a friss csárdáshoz.
A szilágysági táncok, akárcsak az erdélyi táncok zöme, aszimmetrikus ritmusúak. A közepes ritmusú csárdásoknál ismeretesek a járatok vagy más néven átalvetők, melyek kivitelezése és formája a Szilágyságon belül is mássággal jellemezhetők a különböző tájegységekben. Legjellemzőbb a szilágysámsoni, mely a sorvégi esztámokra nem aprózó lépésekkel reagál, hanem csak egy ellentétes csípőmozgással. A járatok lépései egyénenként változnak annak függvényében, hogy a páros forgásnál belső vagy külső lábbal forognak.
Szilágysági másodszor A szilágysági néptáncnál, mivel a szatmári és a kalotaszegi néptánc közé ékelődöttnék kell tekintenünk, az lenne a természetes, ha a forgás itt is külső lábra és fenn hangsúlyra menne. Azonban itt ismeretes mind a belső, mind a külső lábra való párosforgás, főleg a közép és fiatal korosztály esetében. Ez a jelenség inkább a beszivárgások tényével magyarázható. A nők forgatása, pörgetése a szilágysági táncokra nem jellemző, többnyire a tövisháti táncokban van egyszeri befordítás, és vissza vagy a járatok végén vagy azok helyett.
Erdélyben leányos körtáncok jelenléte nem jellemző, azonban a kutatások szerint Alsó-Fehér megyében, a Mezőségen és a Szilágyságban is fellelhetők. (forras:szilagysag.eloerdely.ro)

Dél-alföldi táncok

Dél-alföldi táncokA Dél-Alföld néprajzi képe rendkívül tarka. A török hódoltság után jelentős román, délszláv, szlovák és német népesség települt e vidékre, s cigányság is nagy számban él itt.
A dél-alföldi ugrós motívumkincsére hasonlóan az ugrós többi típusához a cifra és ennek bővített formái jellemzőek. Az ún. darudöbögő motívum változatai ehhez a táncfajtához is gyakran kapcsolódnak. Jellemzőek a légbokázó és a cifra összetételből álló fejlettebb motívumok és egy, a cigányok, románok táncában és a fejlett erdélyi legényes motívumkincsében általános ún. felverős motívum. A tánc mozdulatfajtái között jelentős szerepe van a csapásolásnak is: taps, comb- és lábszárcsapás, talp-, valamint földcsapás fordul el. A kötetlen szerkezetű tánc a viszonylag gazdag motívumanyag következtében rövid motívumsorokból épül fel. A táncot kanásznóták, néha dudanóták kísérik.

A csárdás neve: lassú és frisses.
A lassú régies formája a röszketős, frissben gyakori a lippentős-félford ulós motívum: fertályos, félfertályos. A párelengedős csalogatás itt is gyakori.
A Szeged környéki tanyákon és a Tisza menti falvakban a duda és a tekerő még a közelmúltban is használatban volt, a citera még ma is közkedvelt. A századforduló óta egyre divatosabbá váltak a rezesbandák.
Szeged környékén még élénken él a régi táncba hívási mód emléke. A kocsma előtt várakozva csoportosuló leányokat az egyik legény mindig kendőnél fogva húzta be a tánchelyiségbe s osztotta szét a páros táncra.

Széki táncok (sűrű-ritka tempó)

A virtuskodó, improvizatív egyéni, kettes, valamint kis- és nagycsoportos, egyöntetű, körben járt férfitáncok néhány évtizede már csak a táncszünetekben kerülnek sorra.
Széki táncok A férfitánc mindig ezzel kezdődik és eszt követi a ritka tempó. Motívumkincse csekély, egyszerű. Szűkmozgású, sarkazó-kopogó figurázás s néhány összetett, kétütemes csapásolás alkotja a táncot. A táncfolyamatban a pontok jórészt azonosan ismétlődnek, ill. visszatérnek. A legegyszerűbb struktúrájú, csoportos táncváltozatokban a figurázó és csapásoló pontok szabályszerűen váltakoznak (A B A B A B…).

A ritka tempó vagy máskép úgy nevezett lassú legényesek Mezőségen elterjedt egyik fajtája, amely a közép-erdélyi románság körében is általános. Motívumkészlete 6–8 motívumból áll, tulajdonképpen a sűrű tempó figurázó motívumait meglassítva, csapásolóit pedig felgyorsítva alkalmazzák. A lassú ritmusú figurázások néhány egyszerűbb hegyező-sarkazó, csavaró-lábkörző és lépő-sétáló motívumból állnak. A hosszabb, gyors pergő csapások gyakran szinkópás ritmusúak.

Mezőföldi üveges tánc

Az üveges táncokban az ügyességi táncok különféle formái együtt fordulhatnak elő. Legjellemzőbb mozzanatai a földön kereszt alakban elhelyezett üvegek között és fölött táncolás.
Mezőföldi üveges tánc Más jellegű, de szintén komoly ügyességet kíván a fejtetőre helyezett üveggel való tánc. Ezt a típust többnyire nők táncoljak szólóban, ketten vagy csoportosan. Vannak olyan üveges táncváltozatok is, amikor a virtuozitás és a hatás fokozása érdekében a fejre helyezett üveggel való táncot összekapcsolják más eszközök használatával, például kendős tánc a fejre tett üveggel és a földre tett üveg fölött.

Mindig a mulatságok fölszabadultabb időszakában, a kicsorduló jókedv megnyilvánulásaként jelennek meg.

Néhány youtube videó


Szilágysági táncok ...


Kalotaszegi (legényes) ...



Kalotaszegi (szapora csárdás) ...


Kalotaszegi táncok ...